A kis facsemete, amit a dobogó legfelső fokán állva tartott egykor a kezében, mára hatalmas fává terebélyesedett. Ezért is különleges ez a fa, hiszen egyetlen budapesti nevezetes fáról sincs ilyen „fiatalkori” kép!
Még pár napig tart a párizsi paralimpia, ahol magyar versenyzőink szintén remekelnek és többen csodálatos érmeket is hoznak haza. Továbbra is sok sikert kívánunk munkájukhoz! A párizsi olimpia véget ért – 19 éremmel a magyar csapat az éremtáblázaton is előkelő helyen végzett. A dobogón álló versenyzők idén egy kis papírdobozt kaptak, benne az olimpia plakátjával. 88 évvel ezelőtt az érem mellé járó ajándék egy tölgyfacsemete volt – egyikük most is a kerületünkben nő; ennek a történetét kutattuk fel.
Gratulálunk minden sportolónak!
A II. kerületben, Hűvösvölgy városrészben, a Heinrich István utca 5. szám alatti ház kertjében egy szép, koros kocsányos tölgy nő. Nem különlegesség ez errefelé: a kerületnek ezen a részén sok hasonlóan szép, idős példány található, itt az utcában néhány védettséget is élvez.
Az 1936-os berlini olimpia emléke talán sokak számára összefonódik a náci ideológiával. Pedig nemcsak erre kell emlékeznünk, hanem arra is, hogy a magyarok kivételesen sikeresen szerepeltek: Magyarország akkor tizenhat érmet – tíz arany-, egy ezüst- és öt bronzérmet – nyert, és ezzel a nem hivatalos éremtáblázaton a harmadik (!) helyet szerezte meg (csak Németország és az USA előzte meg). Az összes győztes egy tölgyfacsemetét is kapott az aranyérme mellé. Afféle babérkoszorút, vagy – a germán hagyományhoz illeszkedő – emlékfát, amely hosszú évszázadokig hirdetheti a sikert.
A sportolók hazatértük után maguk dönthettek arról, hová ültetik el a kis fákat. Így került a II. kerületbe, számára éppen kedvező helyre, az Ördög-árok összeszűkülő völgyébe ez a tölgy is. A fa törzsére erősítve sokáig kivehető volt (mára azonban eltűnt) egy kis bronztábla is ezzel a szöveggel: „Ezt a tölgyfát Zombori Ödön birkózóbajnok ültette. A facsemetét az 1936-os berlini olimpia győzteseként kapta.”
1936-ban ezen a telken a ferencesek rendháza és más épületei voltak, szerves egységben az ide tervezett Magyar Szentföld templommal, melynek torzója ma is feltűnik a fa hátterében. Zombori (eredetileg Janicsek) Ödön a Somogy megyei Szentáról származott, és ha éppen nem bunyózott vagy olimpián vett részt (már az 1928-as és 1932-es játékokon is eredményesen szerepelt), akkor egyszerű melós volt, óraleolvasóként dolgozott. Támogatója, Justus atya javaslatára ültette el itt Budán ezt az emlékfát.
A kis fa, amit a dobogó legfelső fokán állva tartott a kezében egy cserépben, mára hatalmas fává terebélyesedett. Ezért is különleges ez a fa, hiszen egyetlen budapesti nevezetes fáról sincs ilyen „fiatalkori” kép!
Zomborival együtt tízen kaptak facsemetét Berlinben. Kabos Endre, aki egyéniben és csapatban is aranyérmes lett vívásban, Berettyóújfalu központjában ültette el a fát, amit azóta is nagy tisztelet övez. Hajdúsámsonban is áll egy olimpiai emléktölgy Harangi Imre ökölvívó diadalára emlékeztetve. Kárpáti Károly, szintén berlini olimpiai bajnok birkózó fája a II. világháborúban elpusztult, emlékére 2008-ban ültettek egy tölgycsemetét a XII. kerületben az egykori, mára már lebontott Testnevelési Főiskola kertjébe. A harmadik birkózó aranyat Lőrincz Márton szerezte.
Az ő fája ma Szentes városát díszíti (itt készült a játékokra): szülőfalujába, az erdélyi Korondra nem vihette. Csák Ibolya Pesthidegkúton elültetett facsemetéje sajnos nem gyökeresedett meg, Csik Ferenc Kaposvárott, a Színház parkba elültetett fája sincs már meg. Gerevich Aladár Miskolcon ültette el a kardcsapat kocsányos tölgyét, de sajnos az is elpusztult, mint ahogy a vízilabdacsapat fája sem zöldell már a Margit-szigeten. A magyar sport első női olimpiai bajnoka, Elek Ilona tőrvívó kezdetben a FŐKERT gondjaira bízta a fát, majd a háború után saját budai kertjében ültette el, ahol az a következő évtizedekben csodálatos fává terebélyesedett. Sajnos ma már nincs meg, egy 1992-es viharban pusztult el.
Zombori Ödön a II. világháború után Argentínába emigrált, majd az USA-ban telepedett le. Élete végén visszatért Magyarországra, de a Hűvösvölgyben időközben szép sudár fává nőtt tölgyet nem láthatta viszont, mivel a hazaúton a repülőn rosszul lett és agyvérzést kapott. Évekig ápolták még a János kórházban, Budapesten halt meg 1989 novemberében. A Heinrich István utcai kocsányos tölgy 1991 óta helyi védelem alatt áll.
Viczián Zsófia
